Tanácstalanul

Napok óta félek, ideges vagyok és tanácstalan. Nem tudom mit tegyek, nem tudom, mire számítsak- szabályosan rettegek egyes pillanatokban, míg a másikban végtelenül felháborodom, és nem tudom, akkor éppen igazam van-e.
Csütörtökön délután osztályfőnöki figyelmeztetővel a tájékoztatójában jött haza a nyolcéves fiam. Történt, hogy tornaórán nem jól végezte el (többedmagával) a tanár által kijelölt feladatot, amit a tanára azzal szankcionált, hogy nem engedte játszani. Erre Riki elég indulatosan reagált, azt mondta: Hülye tesitanár! Amit (ahogy én tudom), akkor maga a nevelő nem is hallott, hanem egy másik kisfiú mondta el az osztályfőnöküknek, hogy mi történt. Aminek a végeredménye aztán a beírás lett.

Megvallom, miután otthon átbeszéltük a történteket, aláírtam a figyelmeztetést, és büntetésül három oldalon keresztül írattam a fiammal, hogy "Nem leszek többé tiszteletlen a tanárommal", én kész voltam továbblépni, de a tornatanár találkozni szeretne velem. És nem tudom belátni, hogy miért.
Tudom, látom, hogy a fiam nem a legügyesebb és legmozgékonyabb mostanában. Én is folyamatosan fáradtnak látom és tudom, hogy hajlamos lustálkodni, ha nincs kellőképpen noszogatva. Azt is látom, hogy tele van feszültséggel, de nem tudom elképzelni, hogy ez milyen eredményre vezethetett, ami miatt a tanár nem elégedett meg a bocsánatkéréssel, a figyelmeztetéssel és az itthoni szankciókkal, hanem másnap szóhoz sem engedte jutni a fiam, és  játszani sem hagyta a többiekkel, hanem leültette többedmagával egy padra.
Elismerem, elfogult vagyok, nem látom a tanár szempontjait. De soha nem tanítottam a gyerekemnek, hogy ne tartsa tiszteletben a tanárait, sőt a tisztelet mindig fontos volt számunkra, a nővérével együtt folyamatosan udvariasságra volt szoktatva, amit általában meg is tartottak. Így nem tudom elképzelni, mire számítsak, mit szeretne rajtam látni a tanár, mit szeretne nekem még ezek után elmondani, és milyen következtetéseket kíván levonni a gyerekem ingerült és nem túl megfontolt viselkedéséből.

A gond az, hogy én is már előre védekezem, igaz, azt azért teszem, mert el sem tudom képzelni, mire számítsak, és előre félek, hogy a gyerekemmel együtt támadás ér. Tudom, hogy ő nevelőként több száz gyereket engedett már ki az életbe, elismerem, hogy tapasztalt és sokat látott emberrel fog összehozni a sors, de csak azt látom magam előtt, ahogy a rosszul viselkedő és rosszul teljesítő tanulóit bünteti. Tehetetlen vagyok, komolyan. Mire számít ő, és főként, mire számítsak én magam?

a kép forrása: dydudu.hu