2010. október 2., szombat

Tanácstalanul

Napok óta félek, ideges vagyok és tanácstalan. Nem tudom mit tegyek, nem tudom, mire számítsak- szabályosan rettegek egyes pillanatokban, míg a másikban végtelenül felháborodom, és nem tudom, akkor éppen igazam van-e.
Csütörtökön délután osztályfőnöki figyelmeztetővel a tájékoztatójában jött haza a nyolcéves fiam. Történt, hogy tornaórán nem jól végezte el (többedmagával) a tanár által kijelölt feladatot, amit a tanára azzal szankcionált, hogy nem engedte játszani. Erre Riki elég indulatosan reagált, azt mondta: Hülye tesitanár! Amit (ahogy én tudom), akkor maga a nevelő nem is hallott, hanem egy másik kisfiú mondta el az osztályfőnöküknek, hogy mi történt. Aminek a végeredménye aztán a beírás lett.
Megvallom, miután otthon átbeszéltük a történteket, aláírtam a figyelmeztetést, és büntetésül három oldalon keresztül írattam a fiammal, hogy "Nem leszek többé tiszteletlen a tanárommal", én kész voltam továbblépni, de a tornatanár találkozni szeretne velem. És nem tudom belátni, hogy miért.
Tudom, látom, hogy a fiam nem a legügyesebb és legmozgékonyabb mostanában. Én is folyamatosan fáradtnak látom és tudom, hogy hajlamos lustálkodni, ha nincs kellőképpen noszogatva. Azt is látom, hogy tele van feszültséggel, de nem tudom elképzelni, hogy ez milyen eredményre vezethetett, ami miatt a tanár nem elégedett meg a bocsánatkéréssel, a figyelmeztetéssel és az itthoni szankciókkal, hanem másnap szóhoz sem engedte jutni a fiam, és  játszani sem hagyta a többiekkel, hanem leültette többedmagával egy padra.
Elismerem, elfogult vagyok, nem látom a tanár szempontjait. De soha nem tanítottam a gyerekemnek, hogy ne tartsa tiszteletben a tanárait, sőt a tisztelet mindig fontos volt számunkra, a nővérével együtt folyamatosan udvariasságra volt szoktatva, amit általában meg is tartottak. Így nem tudom elképzelni, mire számítsak, mit szeretne rajtam látni a tanár, mit szeretne nekem még ezek után elmondani, és milyen következtetéseket kíván levonni a gyerekem ingerült és nem túl megfontolt viselkedéséből.
A gond az, hogy én is már előre védekezem, igaz, azt azért teszem, mert el sem tudom képzelni, mire számítsak, és előre félek, hogy a gyerekemmel együtt támadás ér. Tudom, hogy ő nevelőként több száz gyereket engedett már ki az életbe, elismerem, hogy tapasztalt és sokat látott emberrel fog összehozni a sors, de csak azt látom magam előtt, ahogy a rosszul viselkedő és rosszul teljesítő tanulóit bünteti. Tehetetlen vagyok, komolyan. Mire számít ő, és főként, mire számítsak én magam?

a kép forrása: dydudu.hu

3 megjegyzés:

  1. Egyelőre ne rágódj azon mi is lesz .Ahogy a helyzet adja .Talán nem is lesz olyan veszélyes.Vagy te olyan politikus, hogy ezt is meg tudd beszélni a tanárral.Bár ami azt illeti neki sem így kellett volna reagálnia.Mi is tudjuk milyenek a tanárok.

    VálaszTörlés
  2. Szia Éva ! nekem is problémám van a két fiammal,
    11 és 14 évesek múltak. Mindegyik sokat olvas, és a nagyfiam tanárnője mégis majdnem megbuktatta !!! nem szimpatikus a fiam neki , de már sokan panaszkodnak a tanárnőre!!
    Átengedte nagy nehezen. Az osztályában van egy fiú akivel nem jön ki és már szorong reggelente és nem akar bemenni az iskolába !!! két igazolatlan nap miatt most járok vele a pszichiátriára hogy kiderítsék mia z oka . a jesgzőhöz is el kellett mennem .......
    állítom a gyerekeinkkel semmi baj nincsen , csak nem tudom bebizonyítani . A kisebbik fiam is parkourozik és láttam a fiad is . nagyon ügyes a gergő de a suliban sehova nem hívják sportolni .... errről ennyit .

    VálaszTörlés
  3. Nahát?
    Én már "kinőttem" ebbl és nem akarlak itt untatni a bizony jó hosszú megtapasztalásaimmal, de azt meg kell mondjam, hogy 8-o így nézek.
    Nem tűntök rossz meg ostoba, stb. szülőknek.
    Fura.
    De én is azt tanácsolom, hogy ahogyan anno a párválasztás idején is ne rágd magad elre. Az jó, hogy latolgatsz, illetve, természetes, de nehogymá' félj.
    Te vagy a "legfelsőbb "hatalom"" a gyermeked(id) életében.
    És ne félj.
    Nem lehet okod rá.
    A pedagógusnak pedig lehet, hogy pont a segítségedre van szüksége.Ha tagadja, akkor is, de az nem szép tőle, ha állarc mögé bújik. Egy pedagógusnak minimum olyan emberségesnek és értelmesnek kell lennie, mint a szülőnek."Össze kell dolgozzatok".
    Gondold át.
    "A szülőket elsőbbségi jog illeti meg a gyermekeiknek adandó nevelés megválasztásában."
    Ezt minden pedagógusnak tudnia illik, és szerintem tudják is.
    Valószínűleg csak ezt szeretné és ebben szeretne biztos lenni, hogy jól teszi-e a dolgát szerinted vagy van-e más véleményed és azt felnőtt módon megbeszélhetitek személyesen.
    A gyermek nem "üzenőfal".
    De az borzasztó, amikor egy tanár visszaél a "hatalmával". És én is találkoztam ilyennel bőven. Nagyon szomorú.
    De semmiképpen se félj;)

    VálaszTörlés