A mártírok kora véget ért

Az utóbbi néhány hónapban ha lehet, még mélyebbre kerültem a saját pénzügyi csapdámba, mint ezelőtt. De nem hibáztatok senkit emiatt, mert ami a számláimmal történik az kitűnő példája annak, hogy jelenlegi helyzetünk régebbi cselekedeteink (gondolataink, mulasztásaink) eredménye. Mi több, ez a bejegyzés sem a "nyomorom" kitárgyalására született: igaz, sokszor érzem azt, hogy igenis rossz nekem, de ez az állapot valami sokkal fontosabbra is megtanított.

Arra, amit másoknak már jó ideje szajkózom: Nem kell mártírnak lennem!

Már jó ideje olvasom azokat a blogokat, könyveket, írásokat, amelyek célja a pénzügyi intelligencia kialakítása, de még láthatóan nem ért meg bennem ezeknek a gondolatoknak a gyümölcse. Eddig ugyanis az egyik legegyszerűbb tétellel sem tudtam mit kezdeni, történetesen pedig azzal, hogy ha pénzhez jutok, először magamnak fizessek!

Fizess magadnak! Úgy gondoltam, mindig is ezt tettem! Fizettem és amit fizettem az rögtön tovább is adtam, nem tettem el, nem képeztem tartalékot, nem tettem félre- elrendeztem belőle ilyen és olyan csekkeket és közben csak azt vettem észre, hogy a pénzügyi terveim és az álmaim rendre füstbe mennek. Jöhetett Gyes, családi pótlék, férjem fizetése, ilyen extra, olyan extra bevétel, a számla volt az első én pedig a sor végén kullogva hümmögtem, hogy mások már megint mit vettek maguknak csak úgy, nekem meg nem jut semmire.

De aztán rájöttem valamire: rám is tökéletesen igaz, hogy SENKI NEM FOG AZÉRT TISZTELNI ÉS BECSÜLNI, HA FELADOM AZ ÁLMAIMAT ÉS MEGADVA MAGAM AZ ÁLTALAM VÉLT "SORS"-NAK JÁTSZOM A MÁRTÍRT!  Mártírokra semmi szükség, és ha nem vagyok boldog és elégedett, azzal nem teszek jót senkivel.

Bár jól látom, hogy ez az út nem túl sima és könnyen járható, kemény áldozatokkal és nagyon sok gondolkodással jár, de úgy érzem, hosszabb távon bőven meg fogja érni, ha a számomra fontos dolgokat szem  előtt tartva szervezem a pénzügyeket, és a józan ész határain belül megengedem végre magamnak azt, amit eddig nem mertem. Nem vezérelhet tovább a hiáyngondolkodás, hiszen a világban rendelkezésre álló pénz mennyisége van annyira  végtelen, hogy nekem is jusson, amennyire szükségem van és amennyit álmodni merek magamnak, és a hiányra történő koncentrálás csak megakadályozza, hogy ez a mennyiség hozzám is eljuthasson.

Hogy ez csak valami ezoterikus blabla? Lehet! De nekem sokat jelent. És keményen igyekszem hozzászoktatni magam a bőség gondolatához, mert ebben az esetben az ajtók előttem is feltárulhatnak. Én pedig szeretem, ha a lehetőségek előttem is megmutatják magukat.


a képek forrása:
http://metropolita.hu/2008/10/17/imadott-es-elhagyott-noka-martir-jatszma/
e-invest.hu