Neked rossz?

Nagyon szeretem a közösségi oldalakat. Mióta tag vagyok és rendszeresen feljárok két ilyen oldalra is rengeteg információval és tudással gazdagodtam, és
sok olyan ember gondolatait, írásait, munkáit ismerhettem meg, akikkel egyébként soha nem lett volna alkalmam kapcsolatba kerülni.
Ilyen példa számomra Csapó Ida is, akinek az oldala a közösségi lapokra történő regisztrációk idején már ismerős volt, de mióta több fórumon találkozom a
nevével több vonása is megmutatkozott számomra.
Főként az ő weblapján, az írásaira bejegyzett válaszok között olvasok nagyon sokat arról, hogy mennyire rossz az embereknek. Írjon Ida bármilyen lelkesítő dolgot, tartalmazzon a bejegyzése bármennyi pozitív ingert, bátorítást, bíztatást, tanácsot ez nem tartja vissza a kommentelőket attól, hogy világgá kürtöljék, éppen mekkora
bajban vannak anyagilag, emberileg, mennyire holtvágányra tévedt és kilátástalan az életük.
Ilyenkor érzem azt, hogy dicsőség nyakig lenni a pácban, mert van mit hirdetni. Van mit mondani a szomszédnak a Jó reggelt! után, adódik egy ok, hogy felhívjunk
valakit, akivel jó ideig elbeszélgethetünk a bajainkról, van egy témánk, ami mindig kéznél van, még a tévét sem kell nézni hozzá, minden helyzetben adott.
Az ilyen tapasztalatokhoz még internet sem szükséges. Nyomorát mindenki offline is kinyilváníthatja, a számítógépbe pötyögve maximum a szimpatizánsok számát
növelhetjük, akikkel együtt lehet keseregni, és átkozni mindent, ami körülvesz bennünket és alantas módon folyamatosan árt nekünk.
Így aztán, ha nem vagy beteg, vagy nem fulladsz a számláidba és még a családi életed is nagyjából eldöcög, te vagy a tökéletes alany arra, hogy meghallgass másokat és ha úgy adódik megoldd az életük kérdéseit. Mindegy, hogy valójában mi a helyzet, az érzéseid nem számítanak, nem vagy öreg, beteg, szegény, halad a szekered és ez arra ítél és kötelez, hogy váltsd meg mások életét. Akkor is, ha te magad belepusztulsz.

Én nem vagyok életvezetési tanácsadó, nem építettem sikeres vállalkozást, nincs
pszichológusi végzettségem, csak úgy érzem, jobb program is adódik az életben, mint átpanaszkodni a napjainkat és mindenki elé tárni a bajainkat. Akkor nekem már jó- csak neked rossz?